2014. május 7., szerda



Május 1. avagy megkezdődik a ”vadász szezon”

Minden valamirevaló pergető horgász ezt a napot remegve várta, hogy végre a ragadozó tilalmak lejártával horgászbotot ragadhasson. E csodás naphoz köthető a csónakos tilalom vége is.
Párommal romantikus sétának álcázva már április 30-án felderítő útra indultunk, a Fűzfő környéki partszakaszt kémlelve. Több helyütt küszívás jeleit találva dörzsöltem tenyerem, holnap vége a tilalomnak.                                       
Mint minden halfaj, valahogy a küszök is előrébb járnak az idei évben, a sokszor június elején bekövetkezett tömeges helyett, kisebb foltokban 3-5 méteres partszakaszokon zajló részleges ívás figyeltünk meg. Több horgásztól is hallottam, hogy más helyeken is ez történt. Előfordulhat, hogy júniusban nem is lesz? Addigra több részletben „lezavarják” : )

Lassan indul a tilalom utáni nap, nincs jó idő, kicsit szomorkás ámde szélcsendes idő van. Az ablakon keresztül kémlelem az időjárást, vajon milyen idő van, milyen lehet a víz? Hullámzik a Balaton? Hideg van? Az internet segítségével kutatom a környékbeli webkamerák képeit… Megszületik a döntés. Megyünk, méghozzá kajakkal!
Készülődés közben egy jó fél óra múlva még a nap is ki-ki süt.   Indulhatunk…


Indulásra készen 

A parton vagyunk, ideális időjárás van, sehol egy hullám, a víztükör mint egy feszített tükrű medence, a víz opálos. Imádlak Balaton! Hívogat víz, hányszor gondoltam erre a pillanatra hideg zord téli estéken, na majd a tavasszal, majd a nyáron…




 Gyors lepakolás, vízre tételt követően már csendben siklunk Balatonkenese felé. Pár száz méter után, a nádszélben rablás-rablást követ. Kis méretű, 6g-os no name villantó kerül a zsinórra, nem ismerem a helyet hátha bennakad. Első dobás a burvány mellé, közepes tempóval vontatom. Nincs kapás, „türelem nem kapkodunk” intem magam, várom a következő őn hajtását. Ismét a rablás mellé, három tekerés és az első kajakból pergetett balin a horgomon van. Rövid fárasztás és háháá megvan… : )






Tőlem 30- 40 méterre, párom Andi is próbálkozik, kivár és a kellő pillanatban dob, harmadik dobásra ő is egy szép halat akaszt.               



Ezen a napon, ezen a helyen, még egy szép balint sikerült horogra csalni.





A rablások alább hagytak elnémult a hely, ”ezek továbbálltak” és elindultunk mi is ismét pár száz métert haladtunk a partról megközelíthetetlen helyek felé. Csendben siklik a kajak a vízen, suhan az ember. Fantasztikus érzés,  mint egy lopakodó vadász, aki elindult becserkészi a vadat. A víztükör meg –meg törik, ahogyan a kajak tova halad  a tó felszínén.

A következő helyen a nádfallal párhuzamosan vezettem a no name kanalat, amikor egy kis kaffantást követően egy fatuskó súly nehezedett a csalira. Semmi mozgás, csak vontatom magam felé a zsinórt. Nagy részét visszanyertem, a tuskó (4-5 kilós csuka) felém úszott, elhaladt a kajak mellett a felszín alatt 10 centivel. Pár másodpercig visított az orsóm féke, majd hirtelen fordulatot vett a hal, és páff kiakadt a pofájából a horog. Ülök a kajakban, kezem - lábam remeg, azon tanakodok vajon mit nem csináltam jól, de minek, elment, van ilyen, nem jól akadt…


Talán majd a következő alkalommal kivehetem, lefényképezhetem. 




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése