2014. szeptember 1., hétfő

Útinapló
Csapatépítő kirándulás és kajaktesztelés a Szigetközben, indulás pénteken munka után. A bevásárlást és az első etapot követően Cseszneki szerpentin pihenőjében ebédeltünk, igazítottunk egyet a szerelvényen. Irány tovább...



Az út hosszúsága miatt (140km) csak a két személyes kajakot vittük, így biztonságosabban tudtuk rögzíteni a tetőcsomagtartón.  A 82 főút minősége hagy némi kívánnivalót maga után, próbáltuk kerülni a száguldozást, kényelmes 75-85km/h sebességgel közlekedtünk.
Hála istennek inkább mindenki Győr felől jött, igyekeztek a nyaralni, strandolni vágyók a Balatonra.
A következő pihenőt a Hédervári kastély parkjában töltöttük, ez az épület egy csodás kastélyszálló sajnos most nem üzemel.



Egy ”reklám film” forgatásába csöppentünk és bepillantást nyertünk az épület belső udvarára. Az épület csodálata, az élmények magunkba szívása során elfelejtettünk képet készíteni J
Következő megálló a szállásunk volt Dunasziget Családi Kalandok Házában. Mindenkinek csak ajánlani tudom a szállást, nagyon rendes tiszta és otthonos, két egységes kis apartman, ezen kívül sátorozásra is van lehetőség. A pénteki nap fennmaradó része sátorállítással, pakolászással és a helyi csárda felkutatásával, majd némi vacsora elfogyasztásával ért véget.
Szombat: A reggel készülődést követően irány a helyi kemping, ahol kollégáim is szert tehettek egy vízi alkalmatosságra egy kenu személyében.  Csodálatos volt a víz.


A kenu megkaparintásáig kipakoltunk, majd vízre tettük Bigtunát.




Indulásra készen
A kiutalt kenu nem épp a legfiatalabb versenyző volt a vízen, de a célnak megfelelt és hősiesen küzdött a habokkal. 



Vízen a csapat

A szigetköz csatornáin eveztünk mérhetetlen nyugalomban, csendben, olyan gyönyörű volt és varázslatos, itt heteket eltöltene az ember.


 A táj, a víz mozgása (az áramlások), az evezés és a folyóvízen haladás nagyon más, mint a Balatonon. Rengeteg lehetőség és buktató, ami egy kajakból horgászót csak érhet.
Ez a folyóvízi kajakos peca nem egy egyszerű műfaj…
Sajnos, mint ahogy már csütörtök este kiderült, áradt a víz, ez a színén is látszott, sajnos nem volt éppen ideális horgászáshoz.
A csatornákat bebarangolva haladtunk a kesze-kusza szigetközi ágak között. Volt olyanhely, ahol szinte zavaros sár folyt alattunk, volt olyan ahol kristály tiszta vízen haladhattunk.
Olyan tiszta volt a víz, hogy 1.5-2m mélyen is látni lehetett a növényzetet illetve az apró halak mozgását.




 A lefelé csorgások és pihenőink alkalmával próbáltunk egy-egy rablást meghorgászni. Az időhiány ( nem akartuk a többieket feltartani hiszen ők csak evezni jöttek), az áradás, valamint a nulla helyismeretnek köszönhetően sajnos hal nélkül maradtunk.


Párom még a parti pecával is megpróbálkozott J


Csapat tréning csoport képe

A kikötést követően meglátogattuk az egyik zárást, és a mellette elhelyezett, a halak vándorlását segítő hallépcsőt.



      

Az evezős csatornabejáróscsapatépítős programot egy hídnál történt átemelés, majd ebéd (szendvicsmajszolás) és hűsítő fürdőzés koronázta meg. A délután további részében meghatározó volt a résztvevők részéről a fáradtság és kempingbe, majd az apartmanba részünkről a sátorba való visszavágyódás.
A kiutalt kenu visszaszolgáltatása után kollégáim, kajaktesztelésre adták a fejüket és kipróbálták Bigtunánkat. (Kétüléses illetve egy ülésesé alakítva is.)
A száláson töltött pihenőt és hidratációt követően ismét a Zátonyi csárda finom konyhája nyújtott menedéket a megfáradt, éhes, szomjas evezősök számára. Úgy döntöttem, ha már egyszer halat nem fogtunk legalább a vacsorám legyen az, úgyhogy a következőt rendeltem: Fogasszeletek kapros tejszínes gombamártással és rizzsel és egy hideg gyöngyöző korsó sört. Minden elismerésem a szakácsnak ez fenséges volt soha rosszabb napot.


Vasárnap: A nap lassan indult. Szendvicsgyártás, szedelőzködés, pakolás készülés a szállás elhagyására. A vasárnapot csak a horgászásnak szerettük volna áldozni, de az égiek közbe szóltak, pár csatorna meghorgászása után égzengésére lettünk figyelmesek a legrövidebb úton igyekeztünk visszajutni a kemping területére, hogy mihamarabb felpakolhassuk a kajakot és visszajuthassunk az apartmanhoz sátorért és cuccainkért.
Nem sokon múlt, összepakoltunk, sietve beszórtuk cuccainkat az autóba és leszakadt az ég.
Az út nagy tanulsága: teljesen idegen vízen, áradáskor, tapasztalat és helyismeret nélkül nem sok eséllyel indulhatunk a halak után. Bizony ki kell ismerni nemcsak az itteni halakat, helyeket, hanem magát az evezés- lehorgonyzás technikáját is. Biztosan meglátogatjuk ezt a nagy vizet több időt hagyva magunknak, de ha lehet, keresünk egy tapasztalt környékbelit, aki segíti a halfogás élményével fokozni mind azt, amit most kaptunk. J


Szigetköz! Visszatérünk!


Tapasztalatok a kajakkal kapcsolatban:

A Big Tuna (kétszemélyes kajak) rendkívül stabilan bírt mindkettőnket pedig nem vagyunk pehely súlycsoport :) Egyszer sem volt olyan érzésünk, hogy instabillá vált volna. Az evezés nem volt egyszerű, főleg a nagyon áramló részeknél, de ez inkább abból adódott, hogy nekem kellett volna elöl ülnöm, mert erősebben tudok evezni, mint Andi, így sokszor a nagy lökettől a kajak eleje elfordult. Horgásztunk belőle egyszerre ketten is, de hamar rájöttünk, hogy valakinek bizony irányítania is kell :D Legközelebb ha megyünk, akkor türelmesebben, több időt hagyva fogunk pecázni az biztos :)

2014. június 9., hétfő

Igazán kihasználtuk a hosszú hétvégét, mind három napon hajnalban keltünk, hogy még a nagy hőség előtt vízre szálljunk. Valószínűleg ez a hirtelen jött meleg a halakat is nagyon megviseli. Rafkós balin társaságot fogtunk ki, alig volt rablás, viszont ha volt is, hiába dobáltuk meg, a halak azonnal tovább álltak. A harmadik napon kimondott hajtást kellett végrehajtanunk, hogy valami a horogra akadjon. :)

A három nap képekben:









42 centis süllő




A legutóbbi bejegyzésben meglógott csuka most horogra akadt :)) 5, 2 kg





3 nap, három különböző hal. 1 süllő, 1 csuka és 1 balin. Soha rosszabbat :)




2014. május 14., szerda


Sajnos a hétvége nem kedvezett a kajakozásnak (ellenben a szörfösök nagyon élvezték), azért szombaton délután, mikor elcsendesedett a szél, és vasárnap délelőtt, még a vihar előtt is kimerészkedtünk kicsit a vízre. Szombaton a fűzfői strand környékén próbáltunk szerencsét, vasárnap pedig a tobruki vízre szállást követően Almádi felé "csurogtunk".
Kedves kolléganőm készített rólunk néhány fotót :)




















2014. május 7., szerda



Május 1. avagy megkezdődik a ”vadász szezon”

Minden valamirevaló pergető horgász ezt a napot remegve várta, hogy végre a ragadozó tilalmak lejártával horgászbotot ragadhasson. E csodás naphoz köthető a csónakos tilalom vége is.
Párommal romantikus sétának álcázva már április 30-án felderítő útra indultunk, a Fűzfő környéki partszakaszt kémlelve. Több helyütt küszívás jeleit találva dörzsöltem tenyerem, holnap vége a tilalomnak.                                       
Mint minden halfaj, valahogy a küszök is előrébb járnak az idei évben, a sokszor június elején bekövetkezett tömeges helyett, kisebb foltokban 3-5 méteres partszakaszokon zajló részleges ívás figyeltünk meg. Több horgásztól is hallottam, hogy más helyeken is ez történt. Előfordulhat, hogy júniusban nem is lesz? Addigra több részletben „lezavarják” : )

Lassan indul a tilalom utáni nap, nincs jó idő, kicsit szomorkás ámde szélcsendes idő van. Az ablakon keresztül kémlelem az időjárást, vajon milyen idő van, milyen lehet a víz? Hullámzik a Balaton? Hideg van? Az internet segítségével kutatom a környékbeli webkamerák képeit… Megszületik a döntés. Megyünk, méghozzá kajakkal!
Készülődés közben egy jó fél óra múlva még a nap is ki-ki süt.   Indulhatunk…


Indulásra készen 

A parton vagyunk, ideális időjárás van, sehol egy hullám, a víztükör mint egy feszített tükrű medence, a víz opálos. Imádlak Balaton! Hívogat víz, hányszor gondoltam erre a pillanatra hideg zord téli estéken, na majd a tavasszal, majd a nyáron…




 Gyors lepakolás, vízre tételt követően már csendben siklunk Balatonkenese felé. Pár száz méter után, a nádszélben rablás-rablást követ. Kis méretű, 6g-os no name villantó kerül a zsinórra, nem ismerem a helyet hátha bennakad. Első dobás a burvány mellé, közepes tempóval vontatom. Nincs kapás, „türelem nem kapkodunk” intem magam, várom a következő őn hajtását. Ismét a rablás mellé, három tekerés és az első kajakból pergetett balin a horgomon van. Rövid fárasztás és háháá megvan… : )






Tőlem 30- 40 méterre, párom Andi is próbálkozik, kivár és a kellő pillanatban dob, harmadik dobásra ő is egy szép halat akaszt.               



Ezen a napon, ezen a helyen, még egy szép balint sikerült horogra csalni.





A rablások alább hagytak elnémult a hely, ”ezek továbbálltak” és elindultunk mi is ismét pár száz métert haladtunk a partról megközelíthetetlen helyek felé. Csendben siklik a kajak a vízen, suhan az ember. Fantasztikus érzés,  mint egy lopakodó vadász, aki elindult becserkészi a vadat. A víztükör meg –meg törik, ahogyan a kajak tova halad  a tó felszínén.

A következő helyen a nádfallal párhuzamosan vezettem a no name kanalat, amikor egy kis kaffantást követően egy fatuskó súly nehezedett a csalira. Semmi mozgás, csak vontatom magam felé a zsinórt. Nagy részét visszanyertem, a tuskó (4-5 kilós csuka) felém úszott, elhaladt a kajak mellett a felszín alatt 10 centivel. Pár másodpercig visított az orsóm féke, majd hirtelen fordulatot vett a hal, és páff kiakadt a pofájából a horog. Ülök a kajakban, kezem - lábam remeg, azon tanakodok vajon mit nem csináltam jól, de minek, elment, van ilyen, nem jól akadt…


Talán majd a következő alkalommal kivehetem, lefényképezhetem. 




2014. május 6., kedd

Még sosem örültem ennyire a május elsejének, mint most! Istenem hányszor gondoltam én erre a napra, amikor majd végre lehet kajakból horgászni, és nem csak kajakozás közben csorgatni a nyálam a jobbnál jobb leendő horgász helyekre! Párommal Lacival előző este azon viccelődtünk, hogy mekkora horgász ünnep ez, elképzeltük, ahogy a fanatikusok már startra készen állnak a horgász kikötőben brümmögő elektromos motorral várva a 00:00-át :D
No mi azért nem vittük ennyire túlzásba, reggel nehézkesen sikerült a felkelés, az idő sem volt tökéletes, a netről szippantottuk le az infókat merre milyen a víz, mire számíthatunk majd. Arra jutottunk, hogy induljunk csak el, úgysem tervezzük, hogy messze mennénk a strandtól és majd nagyon figyeljük az időt.
Kijöttünk a rutinból, kellett egy kis idő mire "felkajakoztuk" az autót :) . Annak viszont nagyon megörültünk, hogy kisütött a nap.
Leértünk a partra, és el nem tudom mondani milyen jó érzés volt megpillantani, hogy tükörsima a víz, meg sem moccan a felszíne és süt a nap ahogy csak bír. Partraszállás, indulás! :)
Remélem sosem fogom megszokni azt a csodajó érzést amikor kisiklok a vízre, hangtalanul, eggyé válva a természettel. Akkor nem nyomaszt semmi, nincsenek gondok, csak mi vagyunk meg a víz.
A távolban már láttuk, hogy kiértek az "éjféli fanatikusok" (lehet nem is túloztunk??? :D ) szépen sorban álltak a strand mellett a nádas szélén, szinte egymás szájában. Biztos pontyoznak. Párom kissé lemaradt tőlem, mint utólag kiderült meglátott valamit a vízen, odament , hogy megnézze. Az egyik csónakos odaszólt: -Hagyd bent légyszíves!- . Mikor odajön mondja, hogy egy nikecell darab lebegett a vízen, arra valami rákötve. Ekkor megfogadtuk, hogy bizony legközelebbre elmentjük a telefonunkba a halőr elérhetőségét, de biza mi nem nyúlunk hozzá, még a végén a mi szánkba akad csali nem a haléba :S Mindenkinek a képzeletére bízzuk, hogy mi lehetett a cucc végén...







Nem is kellett messze mennünk, látjuk ám, hogy szorgosan dolgoznak a balinok, szépségesen csobog a víz! Párom adja az instrukciókat, még sosem horgásztam balinra, rakjak fel kanalat, várjam meg a rablást és dobjam ugyanoda! Míg én felkínlódtam a csalimat a botomra, addigra ő már megfogta az első balinját! Láttátok volna azt az örömtől sugárzó arcot! :) Tavaly egyet sem fogtunk, egyszerűen nem jutottunk sosem partközelbe amikor lehetett volna fogni. Eljött az én időm, mondanom sem kell izgultam mint a rosseb, szinte remegett a kezem, úristen lehet hogy fogok egyet! :D Nem kellett soká várnom, pár dobás után éreztem, hogy valami böködi a kanalat ahogy húzom...egyet...kettőt...érzem ahogy rárabol és húzza húzza ÚRISTEN MEGFOGTAM!! :D:D Tekerem veszettül, közben Laci mondja tartsam feszesen,  ne erőltessem, had fáradjon. Hát hogy a deblába ne tekerném, már csak ösztönösen is :D Felszínre bukkan jajjjjjj de szép halacska én fogtam :)) Jön a következő izgalmas mozzanat, ki kéne venni., nagy nehezen azért sikerül. Nehezen tudtam kiszedni a horgot, próbáltam finom lenni vele, hogy ne sértsem meg nagyon. Öröm, fénykép, öröm majd zsupsz vissza. Öröm. :)  Mint aki Oscar díjat kapott...köszönöm a csali készítőnek köszönöm a Halgazdálkodásnak...köszönöm a Balatonnak, köszönöm a halnak aki megszülte az én balinomat...:D (Jójó tudom ikrából, de akkor is született :P)









Egyet még sikerült akasztanom, sokkal nagyobb lett volna, mint az előző, de sajnos leakadt. Még az is lehet, hogy csuka volt nem is balin, sajnos ezt már sosem tudom meg. Szépen lassan, ahogy a nap feljebb kúszott az égen, a halak is jól laktak és elcsendesedtek. Jöttünk-mentünk a part mentén, de rablást nem láttunk, csukát pedig nem sikerült fognunk.Sajnos a szél is feltámadt, a horgonyok bent voltak a kajakok testében, így elég nehézzé vált a part közelben horgászni, nagyon sodort minket a szél. Baljós felhők jelentek meg az égen, így a partra szállás mellett döntöttünk. Izgalmas nap volt az biztos, remélem még sok ilyen élményben lesz részem :))
A két napa alatt 6 balint sikerült fognunk, mindketten akasztottunk valami nagyot, amit aztán visszavett a Balaton.










2014. április 8., kedd

Az egyik legszimpatikusabb dolog a Jackson kajakokban az az, ahogy készülnek. Egy kis manufaktúrában, szívvel-lélekkel. :)
A legjobb a felirat a csarnokban: "Úgy készítsd, mintha a tiéd lenne!"







2014. április 7., hétfő

Bár már pénteken szerettünk volna kimenni a vízre, de sajnos az időjárás nem volt éppen a legjobb, így vártunk másnapig. Szombaton reggel úgy gondoltuk, hogy mivel nem horgászhatunk még a tilalom miatt a kajakokból, így egy kicsit lemegyünk a kikötőbe, hátha bent vannak még a csukák.Pár hajót már letettek a vízre, így voltak már árnyékos részek amiket az eddigi tapasztalat szerint nagyon szeretnek a sügerek is és a csukák is. Mivel sügérre még tilalom van, ezért nagyobb gumicsalival fegyverkeztünk fel. Túlzottan nem tolongtak értük, de egy kis csuka azért lencsevégre került :)

Éppen méretes csuka. Ment vissza, had nőjön még :)


Úgy döntöttünk a fűzfői strand mellett fogunk "vízre szállni". A szörfösök sólyája sajnos még nincs vízbe rakva, így kénytelenek voltunk bemenni a vízbe és úgy beszállni a kajakokba.Megállapítottuk, hogy nagyon hiányzik Fűzfőről egy olyan sólya amit bárki használhat, és normálisan van kialakítva. A szörfösökét tulajdonképpen nem is használhatnánk, hiszen bérlik a területet, és tagdíjat kellene fizetni, hogy odamehessünk. Piszokul hideg volt a víz szinte mart. :D


Az indulás előtti pillanatok 


Végre ideális volt minden körülmény egy nagyon tuti kajakozáshoz, jártunk a kenesei kövezésnél, elmentünk egészen a fűzfői kikötőig ahol horgászni is szoktunk, majd vissza. Én tavaly csak kipróbáltam párszor a Cuda 12-őt rövid időre, de most igazán jól összeismerkedtünk. Bátran állíthatom, hogy baromi stabil, nagyon kényelmes volt, és szerintem tök jó iramban haladtunk. Lala nyilván erősebben tud evezni, mint én, viszont a Big Tuna pont annyival nagyobb, hogy egy tempót tudtunk kihozni a kajakokból.







Utolsó állomásként, a strandon kikötve elfogyasztottunk egy nagyon megérdemelt fincsi pizzát :))