2014. szeptember 1., hétfő

Útinapló
Csapatépítő kirándulás és kajaktesztelés a Szigetközben, indulás pénteken munka után. A bevásárlást és az első etapot követően Cseszneki szerpentin pihenőjében ebédeltünk, igazítottunk egyet a szerelvényen. Irány tovább...



Az út hosszúsága miatt (140km) csak a két személyes kajakot vittük, így biztonságosabban tudtuk rögzíteni a tetőcsomagtartón.  A 82 főút minősége hagy némi kívánnivalót maga után, próbáltuk kerülni a száguldozást, kényelmes 75-85km/h sebességgel közlekedtünk.
Hála istennek inkább mindenki Győr felől jött, igyekeztek a nyaralni, strandolni vágyók a Balatonra.
A következő pihenőt a Hédervári kastély parkjában töltöttük, ez az épület egy csodás kastélyszálló sajnos most nem üzemel.



Egy ”reklám film” forgatásába csöppentünk és bepillantást nyertünk az épület belső udvarára. Az épület csodálata, az élmények magunkba szívása során elfelejtettünk képet készíteni J
Következő megálló a szállásunk volt Dunasziget Családi Kalandok Házában. Mindenkinek csak ajánlani tudom a szállást, nagyon rendes tiszta és otthonos, két egységes kis apartman, ezen kívül sátorozásra is van lehetőség. A pénteki nap fennmaradó része sátorállítással, pakolászással és a helyi csárda felkutatásával, majd némi vacsora elfogyasztásával ért véget.
Szombat: A reggel készülődést követően irány a helyi kemping, ahol kollégáim is szert tehettek egy vízi alkalmatosságra egy kenu személyében.  Csodálatos volt a víz.


A kenu megkaparintásáig kipakoltunk, majd vízre tettük Bigtunát.




Indulásra készen
A kiutalt kenu nem épp a legfiatalabb versenyző volt a vízen, de a célnak megfelelt és hősiesen küzdött a habokkal. 



Vízen a csapat

A szigetköz csatornáin eveztünk mérhetetlen nyugalomban, csendben, olyan gyönyörű volt és varázslatos, itt heteket eltöltene az ember.


 A táj, a víz mozgása (az áramlások), az evezés és a folyóvízen haladás nagyon más, mint a Balatonon. Rengeteg lehetőség és buktató, ami egy kajakból horgászót csak érhet.
Ez a folyóvízi kajakos peca nem egy egyszerű műfaj…
Sajnos, mint ahogy már csütörtök este kiderült, áradt a víz, ez a színén is látszott, sajnos nem volt éppen ideális horgászáshoz.
A csatornákat bebarangolva haladtunk a kesze-kusza szigetközi ágak között. Volt olyanhely, ahol szinte zavaros sár folyt alattunk, volt olyan ahol kristály tiszta vízen haladhattunk.
Olyan tiszta volt a víz, hogy 1.5-2m mélyen is látni lehetett a növényzetet illetve az apró halak mozgását.




 A lefelé csorgások és pihenőink alkalmával próbáltunk egy-egy rablást meghorgászni. Az időhiány ( nem akartuk a többieket feltartani hiszen ők csak evezni jöttek), az áradás, valamint a nulla helyismeretnek köszönhetően sajnos hal nélkül maradtunk.


Párom még a parti pecával is megpróbálkozott J


Csapat tréning csoport képe

A kikötést követően meglátogattuk az egyik zárást, és a mellette elhelyezett, a halak vándorlását segítő hallépcsőt.



      

Az evezős csatornabejáróscsapatépítős programot egy hídnál történt átemelés, majd ebéd (szendvicsmajszolás) és hűsítő fürdőzés koronázta meg. A délután további részében meghatározó volt a résztvevők részéről a fáradtság és kempingbe, majd az apartmanba részünkről a sátorba való visszavágyódás.
A kiutalt kenu visszaszolgáltatása után kollégáim, kajaktesztelésre adták a fejüket és kipróbálták Bigtunánkat. (Kétüléses illetve egy ülésesé alakítva is.)
A száláson töltött pihenőt és hidratációt követően ismét a Zátonyi csárda finom konyhája nyújtott menedéket a megfáradt, éhes, szomjas evezősök számára. Úgy döntöttem, ha már egyszer halat nem fogtunk legalább a vacsorám legyen az, úgyhogy a következőt rendeltem: Fogasszeletek kapros tejszínes gombamártással és rizzsel és egy hideg gyöngyöző korsó sört. Minden elismerésem a szakácsnak ez fenséges volt soha rosszabb napot.


Vasárnap: A nap lassan indult. Szendvicsgyártás, szedelőzködés, pakolás készülés a szállás elhagyására. A vasárnapot csak a horgászásnak szerettük volna áldozni, de az égiek közbe szóltak, pár csatorna meghorgászása után égzengésére lettünk figyelmesek a legrövidebb úton igyekeztünk visszajutni a kemping területére, hogy mihamarabb felpakolhassuk a kajakot és visszajuthassunk az apartmanhoz sátorért és cuccainkért.
Nem sokon múlt, összepakoltunk, sietve beszórtuk cuccainkat az autóba és leszakadt az ég.
Az út nagy tanulsága: teljesen idegen vízen, áradáskor, tapasztalat és helyismeret nélkül nem sok eséllyel indulhatunk a halak után. Bizony ki kell ismerni nemcsak az itteni halakat, helyeket, hanem magát az evezés- lehorgonyzás technikáját is. Biztosan meglátogatjuk ezt a nagy vizet több időt hagyva magunknak, de ha lehet, keresünk egy tapasztalt környékbelit, aki segíti a halfogás élményével fokozni mind azt, amit most kaptunk. J


Szigetköz! Visszatérünk!


Tapasztalatok a kajakkal kapcsolatban:

A Big Tuna (kétszemélyes kajak) rendkívül stabilan bírt mindkettőnket pedig nem vagyunk pehely súlycsoport :) Egyszer sem volt olyan érzésünk, hogy instabillá vált volna. Az evezés nem volt egyszerű, főleg a nagyon áramló részeknél, de ez inkább abból adódott, hogy nekem kellett volna elöl ülnöm, mert erősebben tudok evezni, mint Andi, így sokszor a nagy lökettől a kajak eleje elfordult. Horgásztunk belőle egyszerre ketten is, de hamar rájöttünk, hogy valakinek bizony irányítania is kell :D Legközelebb ha megyünk, akkor türelmesebben, több időt hagyva fogunk pecázni az biztos :)