2014. május 14., szerda


Sajnos a hétvége nem kedvezett a kajakozásnak (ellenben a szörfösök nagyon élvezték), azért szombaton délután, mikor elcsendesedett a szél, és vasárnap délelőtt, még a vihar előtt is kimerészkedtünk kicsit a vízre. Szombaton a fűzfői strand környékén próbáltunk szerencsét, vasárnap pedig a tobruki vízre szállást követően Almádi felé "csurogtunk".
Kedves kolléganőm készített rólunk néhány fotót :)




















2014. május 7., szerda



Május 1. avagy megkezdődik a ”vadász szezon”

Minden valamirevaló pergető horgász ezt a napot remegve várta, hogy végre a ragadozó tilalmak lejártával horgászbotot ragadhasson. E csodás naphoz köthető a csónakos tilalom vége is.
Párommal romantikus sétának álcázva már április 30-án felderítő útra indultunk, a Fűzfő környéki partszakaszt kémlelve. Több helyütt küszívás jeleit találva dörzsöltem tenyerem, holnap vége a tilalomnak.                                       
Mint minden halfaj, valahogy a küszök is előrébb járnak az idei évben, a sokszor június elején bekövetkezett tömeges helyett, kisebb foltokban 3-5 méteres partszakaszokon zajló részleges ívás figyeltünk meg. Több horgásztól is hallottam, hogy más helyeken is ez történt. Előfordulhat, hogy júniusban nem is lesz? Addigra több részletben „lezavarják” : )

Lassan indul a tilalom utáni nap, nincs jó idő, kicsit szomorkás ámde szélcsendes idő van. Az ablakon keresztül kémlelem az időjárást, vajon milyen idő van, milyen lehet a víz? Hullámzik a Balaton? Hideg van? Az internet segítségével kutatom a környékbeli webkamerák képeit… Megszületik a döntés. Megyünk, méghozzá kajakkal!
Készülődés közben egy jó fél óra múlva még a nap is ki-ki süt.   Indulhatunk…


Indulásra készen 

A parton vagyunk, ideális időjárás van, sehol egy hullám, a víztükör mint egy feszített tükrű medence, a víz opálos. Imádlak Balaton! Hívogat víz, hányszor gondoltam erre a pillanatra hideg zord téli estéken, na majd a tavasszal, majd a nyáron…




 Gyors lepakolás, vízre tételt követően már csendben siklunk Balatonkenese felé. Pár száz méter után, a nádszélben rablás-rablást követ. Kis méretű, 6g-os no name villantó kerül a zsinórra, nem ismerem a helyet hátha bennakad. Első dobás a burvány mellé, közepes tempóval vontatom. Nincs kapás, „türelem nem kapkodunk” intem magam, várom a következő őn hajtását. Ismét a rablás mellé, három tekerés és az első kajakból pergetett balin a horgomon van. Rövid fárasztás és háháá megvan… : )






Tőlem 30- 40 méterre, párom Andi is próbálkozik, kivár és a kellő pillanatban dob, harmadik dobásra ő is egy szép halat akaszt.               



Ezen a napon, ezen a helyen, még egy szép balint sikerült horogra csalni.





A rablások alább hagytak elnémult a hely, ”ezek továbbálltak” és elindultunk mi is ismét pár száz métert haladtunk a partról megközelíthetetlen helyek felé. Csendben siklik a kajak a vízen, suhan az ember. Fantasztikus érzés,  mint egy lopakodó vadász, aki elindult becserkészi a vadat. A víztükör meg –meg törik, ahogyan a kajak tova halad  a tó felszínén.

A következő helyen a nádfallal párhuzamosan vezettem a no name kanalat, amikor egy kis kaffantást követően egy fatuskó súly nehezedett a csalira. Semmi mozgás, csak vontatom magam felé a zsinórt. Nagy részét visszanyertem, a tuskó (4-5 kilós csuka) felém úszott, elhaladt a kajak mellett a felszín alatt 10 centivel. Pár másodpercig visított az orsóm féke, majd hirtelen fordulatot vett a hal, és páff kiakadt a pofájából a horog. Ülök a kajakban, kezem - lábam remeg, azon tanakodok vajon mit nem csináltam jól, de minek, elment, van ilyen, nem jól akadt…


Talán majd a következő alkalommal kivehetem, lefényképezhetem. 




2014. május 6., kedd

Még sosem örültem ennyire a május elsejének, mint most! Istenem hányszor gondoltam én erre a napra, amikor majd végre lehet kajakból horgászni, és nem csak kajakozás közben csorgatni a nyálam a jobbnál jobb leendő horgász helyekre! Párommal Lacival előző este azon viccelődtünk, hogy mekkora horgász ünnep ez, elképzeltük, ahogy a fanatikusok már startra készen állnak a horgász kikötőben brümmögő elektromos motorral várva a 00:00-át :D
No mi azért nem vittük ennyire túlzásba, reggel nehézkesen sikerült a felkelés, az idő sem volt tökéletes, a netről szippantottuk le az infókat merre milyen a víz, mire számíthatunk majd. Arra jutottunk, hogy induljunk csak el, úgysem tervezzük, hogy messze mennénk a strandtól és majd nagyon figyeljük az időt.
Kijöttünk a rutinból, kellett egy kis idő mire "felkajakoztuk" az autót :) . Annak viszont nagyon megörültünk, hogy kisütött a nap.
Leértünk a partra, és el nem tudom mondani milyen jó érzés volt megpillantani, hogy tükörsima a víz, meg sem moccan a felszíne és süt a nap ahogy csak bír. Partraszállás, indulás! :)
Remélem sosem fogom megszokni azt a csodajó érzést amikor kisiklok a vízre, hangtalanul, eggyé válva a természettel. Akkor nem nyomaszt semmi, nincsenek gondok, csak mi vagyunk meg a víz.
A távolban már láttuk, hogy kiértek az "éjféli fanatikusok" (lehet nem is túloztunk??? :D ) szépen sorban álltak a strand mellett a nádas szélén, szinte egymás szájában. Biztos pontyoznak. Párom kissé lemaradt tőlem, mint utólag kiderült meglátott valamit a vízen, odament , hogy megnézze. Az egyik csónakos odaszólt: -Hagyd bent légyszíves!- . Mikor odajön mondja, hogy egy nikecell darab lebegett a vízen, arra valami rákötve. Ekkor megfogadtuk, hogy bizony legközelebbre elmentjük a telefonunkba a halőr elérhetőségét, de biza mi nem nyúlunk hozzá, még a végén a mi szánkba akad csali nem a haléba :S Mindenkinek a képzeletére bízzuk, hogy mi lehetett a cucc végén...







Nem is kellett messze mennünk, látjuk ám, hogy szorgosan dolgoznak a balinok, szépségesen csobog a víz! Párom adja az instrukciókat, még sosem horgásztam balinra, rakjak fel kanalat, várjam meg a rablást és dobjam ugyanoda! Míg én felkínlódtam a csalimat a botomra, addigra ő már megfogta az első balinját! Láttátok volna azt az örömtől sugárzó arcot! :) Tavaly egyet sem fogtunk, egyszerűen nem jutottunk sosem partközelbe amikor lehetett volna fogni. Eljött az én időm, mondanom sem kell izgultam mint a rosseb, szinte remegett a kezem, úristen lehet hogy fogok egyet! :D Nem kellett soká várnom, pár dobás után éreztem, hogy valami böködi a kanalat ahogy húzom...egyet...kettőt...érzem ahogy rárabol és húzza húzza ÚRISTEN MEGFOGTAM!! :D:D Tekerem veszettül, közben Laci mondja tartsam feszesen,  ne erőltessem, had fáradjon. Hát hogy a deblába ne tekerném, már csak ösztönösen is :D Felszínre bukkan jajjjjjj de szép halacska én fogtam :)) Jön a következő izgalmas mozzanat, ki kéne venni., nagy nehezen azért sikerül. Nehezen tudtam kiszedni a horgot, próbáltam finom lenni vele, hogy ne sértsem meg nagyon. Öröm, fénykép, öröm majd zsupsz vissza. Öröm. :)  Mint aki Oscar díjat kapott...köszönöm a csali készítőnek köszönöm a Halgazdálkodásnak...köszönöm a Balatonnak, köszönöm a halnak aki megszülte az én balinomat...:D (Jójó tudom ikrából, de akkor is született :P)









Egyet még sikerült akasztanom, sokkal nagyobb lett volna, mint az előző, de sajnos leakadt. Még az is lehet, hogy csuka volt nem is balin, sajnos ezt már sosem tudom meg. Szépen lassan, ahogy a nap feljebb kúszott az égen, a halak is jól laktak és elcsendesedtek. Jöttünk-mentünk a part mentén, de rablást nem láttunk, csukát pedig nem sikerült fognunk.Sajnos a szél is feltámadt, a horgonyok bent voltak a kajakok testében, így elég nehézzé vált a part közelben horgászni, nagyon sodort minket a szél. Baljós felhők jelentek meg az égen, így a partra szállás mellett döntöttünk. Izgalmas nap volt az biztos, remélem még sok ilyen élményben lesz részem :))
A két napa alatt 6 balint sikerült fognunk, mindketten akasztottunk valami nagyot, amit aztán visszavett a Balaton.